Búcsúzás, szakítás

---

Vége...

Ott ért véget, hol kezdődött régen...
egymás karjaiba borulva, siratva a közös emléket.
Egy álom lassan elgurult, de ne sírj,
hisz minket összeköt a múlt!

"Fel nem adott álmokból földbe tiport érzések, szertefoszló pillanatban nagyon fájó kérdések . . ."

"Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre.
Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti,
hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni a maga útján
- abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.
De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

"Te rám tapostál és ezt azért kellett tűrnöm,
mert beléd szerettem és így ez lett a bűnöm...."

Lassan megfakul a kép, az érzelem elillan,
Mégis temérdek emlék hada, mi bevillan.

Az idő kereke felettünk gyorsan pörög,
Az összes eltöltött közös perc emléke örök!

Eddig küzdöttem érted, most döntsd el mit akarsz,
Olyan felesleges már ez a gyerekes harc....

Neked kevés volt, hogy minden rólad szólt,
A rózsaszín ködben hamar lett egy sötét folt....

Tudom hiányzom, ne tagadd!
Nézz a szemembe, s add önmagad!
Akármit mondhatsz, tagadhatsz szüntelen,
magadnak vald be hiányzik, hogy fogd kezem.
Olykor még nekem is hiányzik csókod,
de már nem akarom hallani soha több bókod.
Nem tagadom, soha nem feledlek!
Te se tagadd meg a közös emlékeket..
Viszlát kedves, őrizzenek az emlékek,
s jussak eszedbe, ha gondolatod eltéved.

Ülök és nézegetek rólad egy képet,
s közben felidézek egy régi emléket.
Könnyeim mögül látom az arcodat,
szívem fáj, tisztán hallom a hangodat!

Nyugalom borult mindenre,alkony a lelkekre.
Lassan lemegy a nap, csupán egy emlékkép vagy.
Lecsillapodnak a gondolatok, nem sziporkáznak indulatok.
Szívem lassabban ver, arcod homály fedi el.
Bezárul egy hosszú fejezet, most végleg elengedem kezedet.

Egyedül maradtam, csend van.
Csak a négy fal és emlékek hada.
Minden ijesztő mi körülvesz,
sok ismeretlen arc megtéveszt.
egyedül maradt lelkem,
minden üres lett bennem.
Magaddal vittél mindent,
nem hagytál mást csak emlékeket.

Tudom már mi a helyes út,
elengedni téged, de rabul ejt a múlt.
Szerettelek nem is tudod mennyire,
de te mégis eldobtad szívemet.
Mindig megértettelek, elfogadtam a történteket,
te cserébe nem adtál mást csak hiú reményeket.
Mindig hittem benned,
fáj, hogy te nem hiszel nekem.
Tudom majd elmúlik, nem fog fájni,
idővel csak a szépet fogom látni.
Bárhogy is volt, bárhova  is jutottunk,
köszönöm a perceket mikor együtt voltunk.
Most tovább állok, és egy új utat választok,
remélem hamar túljutok azon, hogy minden megváltozott.

"Nem maradt más csak szavaidnak hűlt helye, ha szívem tudna szólni torka szakadtából üvöltene.."

"Jókedv, vidámság, mindez csak álca,
hogy fájó lelkem senki meg ne lássa.
Kifelé mosolygok, de belül pereg a könnyem,
nem láthatja senki, hogy összetört a szívem!"

"Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem.
Elárul az arcod, de nem beszélsz te sem.
A boldogságunk mellett csendben elmegyünk.
Mondd: Miért jó így nekünk?"

"Könnyes a szemem, remeg az ajkam,
nem fájdalmat okozni, csak szeretni akartam.
Bocsáss meg nekem, nagyon szépen kérlek.
Meghalok, ha nem érzed, hogy Szeretlek Téged!"

"Számtalan csókod íze az ajkamon lebeg,
halkan suttogom, még mindig szeretlek..."

"Ne menj el csendben, mikor még álmodom.
Az ébredés pokoli fájdalom.
Ordítsd a fülembe: Nem tudlak szeretni!
Ha gyűlöllek könnyebb lesz feledni!"

"Te gyújtottad a szívemet lángra,
aztán lelketlenül tiportad a sárba.
Ha meg tudtad tanítani, milyen az élet,
tanítsd meg azt is, hogyan kell feledni téged!"

„Ígérem nem zavarlak többé,
s most már végleg elmegyek.
Egy lány félre áll az utadból,
nem lesz többé a játékszered!
Köszönöm a könnyes éjszakákat,
köszönöm, hogy szerethettelek.
Egy világot törtél össze bennem,
ne hidd, hogy könnyen elfelejtelek.”

Oldal: Búcsúzás, szakítás
Kriszta oldala - © 2008 - 2024 - krisztaoldala.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat